A nagy menet - vendégszerzőnk ajánlja

1864-ben az Amerikai Polgárháború hadvezére William Tecumseh Sherman megindította a történelem első olyan hadjáratát, amelynek deklarált célja az ellenfél hátországának szisztematikus megsemmisítése volt. Sherman átültette a gyakorlatban a totális háborút. Hatvanezres seregével, utánpótlási vonal nélkül, a Konföderációs területek kirablásával és felélésével haladt előre, miközben Grant tábornok Robert E. Lee erőit morzsolta fel a déliek fővárosa Richmond elleni hadjáratában. Doctorow regénye tulajdonképpen Sherman hadjáratát dolgozza fel, az előrenyomuló hadsereg alapjaiban forgatja fel a civil szereplők életét, akik balszerencséjükre a menet útjába kerülnek. Belőlük kerül ki a regény szereplőinek nagyobbik része, de az inváziós sereg főparancsnokát és katonáit is megismerjük testközelből. Ami nekem nagyon-nagyon tetszett, hogy bár ez egy remek jellemábrázolásokkal és karakterekkel teli szépirodalmi regény, a szerző történelmi téren is teljesen képbe van, sőt érti az akkori hadviselés ...

Olvasói ajánló - Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

 

"Senki nem tudta annyira magával ragadni a közönséget, mint nagyapa, aki a kerti lócán mesélés közben, ültében enyhén előredőlve a botjára támaszkodott, és teli szájjal rágta a bagót.

- Na de ... ez igaz, nagyapa?- kérdeztük tőle, ámult unokái.

- Aki csak az igazat mondja, azt nem érdemes hallgatni - felelte nagyapa.

Ezt a könyvet neki ajánlom."

                                                                             (Jonas Jonasson)

A szerző ezzel a nagyon találó ajánlással fején üti a szöget. A regény olvasása közben végig azt érezhetjük, hogy ennyi valótlanság csakis valós lehet.
 
2005. május 2-án a sörmlandi Malmköpingben, az idősek otthonában éppen a 100 éves Allan Karlsson születésnapi ünnepségére készülődnek. Hivatalos rá a polgármester, a helyi sajtó, az otthon összes lakója, na meg a teljes személyzet, beleértve a dührohamairól híres Alice nővért is. Csak éppen a főszereplőnek nem áll szándékában részt venni rajta, ezért úgy ahogy van, posztópapucsban, zsebében néhány százassal kilép az ablaka előtti virágágyásba.
 
A főhősre egyébként jellemző ez az "ahogy lesz, úgy lesz", életigenlő hozzáállás. Nem tervezi túl a dolgokat, azok csak megtörténnek vele. Mégpedig általában a lehető legszerencsésebben. És a lehető legvalószínűtlenebbül.

A virágágyásban sem toporog sokáig, fájós térde ellenére elbiceg egy pár száz méternyire lévő padhoz, ahol rápihen az előtte álló cseppet sem hétköznapi kalandokra. A buszállomásra ered, de nem csak egy utazás, hanem egy pénzzel teli táska is az ölébe pottyan. A táska eredeti gazdája a bozontos szakállú, zsíros loboncú, NEVER AGAIN feliratú farmerdzsekis fiatalember persze nem könnyen mond le jogos tulajdonáról, már csak ezért sem, mert a hátán lévő felirat egy nem éppen legális szervezetet takar.

És itt veszi kezdetét a táska utáni hajsza, amelyben felbukkan a rendőrség és néhány drogdíler is.
De nem csak a jelen izgalmait élhetjük át, hiszen a szerző két szálon futtatja a történetet. Megismerjük Allan Karlsson fordulatos évszázadát is, amelyben nem akárkik szerepelnek: felbukkan Churchill, akivel együtt stoppolt, Mao Ce-tung felesége, akivel egy csónakban evezett, de Sztálin is, mint vacsorapartner.
 

De kanyarodjunk vissza 2005-höz!
Megfáradt százévesünk értékes szerzeményével meg sem áll Strängnüsig. Azért éppen addig, mert ez volt az első induló busz úticélja. Jobb helyre nem is kerülhetett volna. Rejtekhelyet adó erdőt, elhagyott állomásépületet és egy 70 év körüli baseball sapkás férfit talál - Julius Jonssont - , aki miután felméri Allan helyzetét, (vagyis hogy pontosan 100 éves, jelenleg a térde nincs csúcsformában és voltaképpen nagyon örülne, ha már nem kellene többet sétálnia), beinvitálja magához.
 
"-Tényleg százéves vagy? Akkor biztosan éhes is lehetsz. Szarvaspörkölt lesz a vacsora, és ital, mert az minden körülmények között jár, hisz jót tesz a testnek és a léleknek is."

Ezután még jó pár közösen elfogyasztott ital és közösen megélt kaland vár rájuk, 1-2 gyilkossággal, további barátokkal és egy elefánttal megspékelve.

A szerzőt a svéd Rejtő Jenőnek is nevezik, hiszen idevarázsolta nekünk a 21. századi Fülig Jimmyt. Letehetetlen könyv. Ütős poénok, egyszerű, rövid tőmondatok. Brutálisan abszurd cselekmény, amelyről fejezetről-fejezetre úgy véljük, tovább már nem fokozható. Aztán mégis.
 
Nem véletlenül jelentették meg több mint 30 nyelven, nem véletlenül filmesítették meg 2013-ban, nem véletlenül született meg a folytatás "A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik", és nem véletlenül választottam éppen ezt a könyvet ajánlómnak.
 
- Fazekas Somló Áron -
Mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium
11. BC tanulója
 
 

Megjegyzések