„Ahogyan az ember azelőtt sem
változott, éppúgy nem változik meg a jövőben sem. Akik utánam jönnek,
ugyanolyanok lesznek, mint azok, akik előttem éltek. Hogyan érthetnék hát meg
az én bölcsességemet? Miért remélném, hogy elolvassák szavaimat? De én, Szinuhe,
a magam kedvére írom ezeket, mert a tudás úgy marja szívemet, akár a lúg, és
minden öröm kiveszett az életemből.”
Sokáig
nem fért a fejembe, miért játsszuk évezredek óta ugyanazt a lemezt. Miért
ismétli a történelem önmagát, miért nem fér okulásképp a fejünkbe az a töméntelen
tudás, amit az elődeink halmoztak fel, és hagytak ránk. De azt hiszem, Szinuhe
ráébresztett: meg kell élni, hogy megértsük. S mire megéljük, meghalunk. A
világban pedig addig marad nyomunk, amíg valaki emlékszik ránk.
Szinuhe
nem ígér. Nem hiteget. Csak ír. Mint mondja, a maga kedvére. Vagy inkább azért,
hogy szabaduljon. Mert amit kibeszélünk, már nem fáj annyira, mint annak
előtte.
Egy
fiú története ez, botlásokkal, rejtélyes múlttal, sorsszerű döntésekkel és
útelágazásokkal, amelyek messzire viszik a hazájától, hogy aztán újra annak
foglya legyen. Megízleli a hatalommal járó felelősséget, intrikák szövevényén
verekszi át magát, barátokra, ellenségekre, barátságos ellenségekre és
ellenséges barátokra talál. A saját keretein belül hoz döntéseket, és követ el
hibákat. Hősünk ezzel együtt szerethető, soha nem veszíti el az olvasó
szimpátiáját.
A
kedvenc karakterem Muti, az örök túlélő. Mert az ilyen nagy gondolkodókat
valakinek a földön kell tartania. Gyakorlatiasan, rápirítva, tángálva, hogy maradjon
tere a rágódásnak. Szükségük van egymásra, hogy élhessenek.
Elénk
tárul, hogy valóban semmi új nincs a nap alatt, és mégis mennyi minden
felfedezni valója akad annak, aki tanulni és okulni szeretne. Aki
szeretné
megérteni az embereket, a viselkedésüket, és rajtuk keresztül saját
magát. S
eközben csodás, idegen tájakat, kultúrákat ismer meg, kivételes
embereket,
asszonyokat, szokásokat.
Waltari
annyira érzékletesen ábrázolja az ókori ember mindennapjait, hogy olvasás
közben ízét és illatát érezzük annak a világnak. Már csak ezért is megéri
elolvasni…
A könyvből látványos film is készült, de sajnos nem tudta visszaadni a könyv által nyújtott élményt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése