Ki bánt kit? – Egy kapcsolat, ami mindent felülír - A Merre vagyok arccal előre c. regényt ajánljuk!

Kedves Olvasó! Fabricius Gábor harmadik regénye nem könnyű, és korántsem mindennapi olvasmány. Sokkal többet ad, mint egy bántalmazó kapcsolat tűpontos és szívbemarkoló ábrázolása. Megcsillantja a halál torkából felénk integető reményt, esélyt kínál az újrakezdésre, amire aztán a lelki, verbális, illetve fizikai abúzus nyomja rá kitörölhetetlen bélyegét. Vajon a szerelem erős érzése, valamint a családdá válás felelőssége megtarthatja-e azt a bomló egységet, amit a szív már alig bír el?  "Flórával a napok olyanok voltak, mint egy keserédes balett, melyet az érzelmek kifürkészhetetlen táncolása színezett. Egy pillanatban, mint a tavaszi virágok, sugárzott a boldogság és kiteljesedés, szívében napfény táncolt, de hamar beköszöntött a tél jeges széllel és az ereszt rázó viharokkal." A regény, a maga egyszerre nyers, közelítő szemléletmódjával érinti meg az olvasót: érezzük a szenvedést, az áldozati szerepbe való kényszerülés magányosságát, miközben csak kapkodjuk a fejünket, hogy...

A Nap alatt - Varázslatos utazás az ókor Egyiptomába


„Ahogyan az ember azelőtt sem változott, éppúgy nem változik meg a jövőben sem. Akik utánam jönnek, ugyanolyanok lesznek, mint azok, akik előttem éltek. Hogyan érthetnék hát meg az én bölcsességemet? Miért remélném, hogy elolvassák szavaimat? De én, Szinuhe, a magam kedvére írom ezeket, mert a tudás úgy marja szívemet, akár a lúg, és minden öröm kiveszett az életemből.”

https://europakiado.hu/konyv/regeny/tortenelmi/szinuhe-8507/
Sokáig nem fért a fejembe, miért játsszuk évezredek óta ugyanazt a lemezt. Miért ismétli a történelem önmagát, miért nem fér okulásképp a fejünkbe az a töméntelen tudás, amit az elődeink halmoztak fel, és hagytak ránk. De azt hiszem, Szinuhe ráébresztett: meg kell élni, hogy megértsük. S mire megéljük, meghalunk. A világban pedig addig marad nyomunk, amíg valaki emlékszik ránk.


Szinuhe nem ígér. Nem hiteget. Csak ír. Mint mondja, a maga kedvére. Vagy inkább azért, hogy szabaduljon. Mert amit kibeszélünk, már nem fáj annyira, mint annak előtte.

Egy fiú története ez, botlásokkal, rejtélyes múlttal, sorsszerű döntésekkel és útelágazásokkal, amelyek messzire viszik a hazájától, hogy aztán újra annak foglya legyen. Megízleli a hatalommal járó felelősséget, intrikák szövevényén verekszi át magát, barátokra, ellenségekre, barátságos ellenségekre és ellenséges barátokra talál. A saját keretein belül hoz döntéseket, és követ el hibákat. Hősünk ezzel együtt szerethető, soha nem veszíti el az olvasó szimpátiáját.
A kedvenc karakterem Muti, az örök túlélő. Mert az ilyen nagy gondolkodókat valakinek a földön kell tartania. Gyakorlatiasan, rápirítva, tángálva, hogy maradjon tere a rágódásnak. Szükségük van egymásra, hogy élhessenek.

 

Elénk tárul, hogy valóban semmi új nincs a nap alatt, és mégis mennyi minden felfedezni valója akad annak, aki tanulni és okulni szeretne. Aki szeretné megérteni az embereket, a viselkedésüket, és rajtuk keresztül saját magát. S eközben csodás, idegen tájakat, kultúrákat ismer meg, kivételes embereket, asszonyokat, szokásokat. 



Waltari annyira érzékletesen ábrázolja az ókori ember mindennapjait, hogy olvasás közben ízét és illatát érezzük annak a világnak. Már csak ezért is megéri elolvasni…  

A könyvből látványos film is készült, de sajnos nem tudta visszaadni a könyv által nyújtott élményt.

A teljes regény ide kattintva elérhető!





-K-




Megjegyzések