Nem csak nézni, látni is - A barátaim című könyvet ajánljuk!

Kedves Olvasó! Kérlek, bocsásd meg nekem, hogy igazi Backman-rajongó vagyok, így valószínűleg nem is fogok tudni túl objektív ajánlót írni az író legújabb könyvéről, mely A barátaim címet viseli. Elfogult vagyok, de ez nem is csoda, mert Backman mindig keserédes, fanyar humorral, a leglehetetlenebb hasonlatokkal tárja elénk olyan módon ezt a furcsa létezést, hogy néha még azt is megkérdőjelezzük, amit eddig a világról saját tapasztalataink alapján befogadni mertünk. A perspektíva lehet egyszerre ugyanaz, de mégis egészen különböző? A vágyak és a vágyott csend egyszerre bújhat meg a szereplőkben - ahogy A barátaim főhőseiben is - és akár irányt is mutathat.  "Ennyi az élet. Ennyit lehet remélni. Nem szabad arra gondolni, hogy egy nap vége szakad,különben gyáván élsz majd, nem szeretsz túlságosan, nem énekelsz túl hangosan. Magától értetődőnek kell venned, gondolja a művész,  úgy az egészet:a napfelkeltéket, a lassú vasárnap reggeleket, a vizes lufikat, a másik szuszogását a n...

A Nap alatt - Varázslatos utazás az ókor Egyiptomába


„Ahogyan az ember azelőtt sem változott, éppúgy nem változik meg a jövőben sem. Akik utánam jönnek, ugyanolyanok lesznek, mint azok, akik előttem éltek. Hogyan érthetnék hát meg az én bölcsességemet? Miért remélném, hogy elolvassák szavaimat? De én, Szinuhe, a magam kedvére írom ezeket, mert a tudás úgy marja szívemet, akár a lúg, és minden öröm kiveszett az életemből.”

https://europakiado.hu/konyv/regeny/tortenelmi/szinuhe-8507/
Sokáig nem fért a fejembe, miért játsszuk évezredek óta ugyanazt a lemezt. Miért ismétli a történelem önmagát, miért nem fér okulásképp a fejünkbe az a töméntelen tudás, amit az elődeink halmoztak fel, és hagytak ránk. De azt hiszem, Szinuhe ráébresztett: meg kell élni, hogy megértsük. S mire megéljük, meghalunk. A világban pedig addig marad nyomunk, amíg valaki emlékszik ránk.


Szinuhe nem ígér. Nem hiteget. Csak ír. Mint mondja, a maga kedvére. Vagy inkább azért, hogy szabaduljon. Mert amit kibeszélünk, már nem fáj annyira, mint annak előtte.

Egy fiú története ez, botlásokkal, rejtélyes múlttal, sorsszerű döntésekkel és útelágazásokkal, amelyek messzire viszik a hazájától, hogy aztán újra annak foglya legyen. Megízleli a hatalommal járó felelősséget, intrikák szövevényén verekszi át magát, barátokra, ellenségekre, barátságos ellenségekre és ellenséges barátokra talál. A saját keretein belül hoz döntéseket, és követ el hibákat. Hősünk ezzel együtt szerethető, soha nem veszíti el az olvasó szimpátiáját.
A kedvenc karakterem Muti, az örök túlélő. Mert az ilyen nagy gondolkodókat valakinek a földön kell tartania. Gyakorlatiasan, rápirítva, tángálva, hogy maradjon tere a rágódásnak. Szükségük van egymásra, hogy élhessenek.

 

Elénk tárul, hogy valóban semmi új nincs a nap alatt, és mégis mennyi minden felfedezni valója akad annak, aki tanulni és okulni szeretne. Aki szeretné megérteni az embereket, a viselkedésüket, és rajtuk keresztül saját magát. S eközben csodás, idegen tájakat, kultúrákat ismer meg, kivételes embereket, asszonyokat, szokásokat. 



Waltari annyira érzékletesen ábrázolja az ókori ember mindennapjait, hogy olvasás közben ízét és illatát érezzük annak a világnak. Már csak ezért is megéri elolvasni…  

A könyvből látványos film is készült, de sajnos nem tudta visszaadni a könyv által nyújtott élményt.

A teljes regény ide kattintva elérhető!





-K-




Megjegyzések