Megsebzett szerelem a végletek határán - Az Üvegfiú c. regényt ajánljuk!

Két fiatal felnőtt – Dorián és Zsófi – története szinte átitatja fájdalommal a könyv lapjait. Egyszerre próbáljuk megérteni kialakulóban lévő kapcsolatuk működését, miközben rácsodálkozunk arra, hogy a feltétel nélküli szeretetet elvárása a másik fél iránti kontrollálatlan birtoklási vágyba csap át. Tele sérülésekkel, különböző traumákkal érkeznek meg a történetbe: Zsófi inkább arra vágyik, hogy valaki végre átlásson a szorongásán, valamint az őt mardosó örökös bizonytalanságon. Arra, hogy valaki valóban szépnek lássa és igazán elfogadja őt. Dorián pedig kétségbeesetten keresi önmagát nővére elvesztése után, és az egyetlen kiutat abban látja, hogy szándékosan sebeket ejt a testén. A fájdalom ringatja el a megnyugvás felé, de valójában a mély kötődés az, ami egyszerre vonzza és riasztja is őt. „Az életem elfolyik mellettem érzelmek és történések nélkül. Mintha egy sekély, lassan hömpölygő folyóban ácsorognék gumicsizmában. Hozzám sem ér a víz.” Nagyon izgalmas a regényben az írónő részé...

A Nap alatt - Varázslatos utazás az ókor Egyiptomába


„Ahogyan az ember azelőtt sem változott, éppúgy nem változik meg a jövőben sem. Akik utánam jönnek, ugyanolyanok lesznek, mint azok, akik előttem éltek. Hogyan érthetnék hát meg az én bölcsességemet? Miért remélném, hogy elolvassák szavaimat? De én, Szinuhe, a magam kedvére írom ezeket, mert a tudás úgy marja szívemet, akár a lúg, és minden öröm kiveszett az életemből.”

https://europakiado.hu/konyv/regeny/tortenelmi/szinuhe-8507/
Sokáig nem fért a fejembe, miért játsszuk évezredek óta ugyanazt a lemezt. Miért ismétli a történelem önmagát, miért nem fér okulásképp a fejünkbe az a töméntelen tudás, amit az elődeink halmoztak fel, és hagytak ránk. De azt hiszem, Szinuhe ráébresztett: meg kell élni, hogy megértsük. S mire megéljük, meghalunk. A világban pedig addig marad nyomunk, amíg valaki emlékszik ránk.


Szinuhe nem ígér. Nem hiteget. Csak ír. Mint mondja, a maga kedvére. Vagy inkább azért, hogy szabaduljon. Mert amit kibeszélünk, már nem fáj annyira, mint annak előtte.

Egy fiú története ez, botlásokkal, rejtélyes múlttal, sorsszerű döntésekkel és útelágazásokkal, amelyek messzire viszik a hazájától, hogy aztán újra annak foglya legyen. Megízleli a hatalommal járó felelősséget, intrikák szövevényén verekszi át magát, barátokra, ellenségekre, barátságos ellenségekre és ellenséges barátokra talál. A saját keretein belül hoz döntéseket, és követ el hibákat. Hősünk ezzel együtt szerethető, soha nem veszíti el az olvasó szimpátiáját.
A kedvenc karakterem Muti, az örök túlélő. Mert az ilyen nagy gondolkodókat valakinek a földön kell tartania. Gyakorlatiasan, rápirítva, tángálva, hogy maradjon tere a rágódásnak. Szükségük van egymásra, hogy élhessenek.

 

Elénk tárul, hogy valóban semmi új nincs a nap alatt, és mégis mennyi minden felfedezni valója akad annak, aki tanulni és okulni szeretne. Aki szeretné megérteni az embereket, a viselkedésüket, és rajtuk keresztül saját magát. S eközben csodás, idegen tájakat, kultúrákat ismer meg, kivételes embereket, asszonyokat, szokásokat. 



Waltari annyira érzékletesen ábrázolja az ókori ember mindennapjait, hogy olvasás közben ízét és illatát érezzük annak a világnak. Már csak ezért is megéri elolvasni…  

A könyvből látványos film is készült, de sajnos nem tudta visszaadni a könyv által nyújtott élményt.

A teljes regény ide kattintva elérhető!





-K-




Megjegyzések