„Az élet szakadékait nem lehet csak úgy átugrani” – Joanne Yi: Az összes többi holnap

Kedves Olvasó! Joanne Yi debütáló regényében nagyon nehéz témákat érint: az elvágyódás, a gyász és az elengedés érzései keverednek össze ebben az igazán emberi hangon megszólaló történetben. A fájdalmas élmények mellett boldog felismerések, nehezen induló, mégis valódi emberi kapcsolatok is megmutatkoznak előttünk, miközben az emlékek füzére különleges jelentést kap. Winter szemléletének változása lassan bontakozik ki előttünk, akár egy virág, amely fokozatosan nyitja ki szirmait. „Miközben felcsatolom a sisakomat, az ég szomorkás árnyalatait fürkészem. Jövő ilyenkor már nem leszek itt. De a látvány majd változatlan marad. Bárhol is legyen, mindenki ugyanaz alatt az égbolt alatt él.” Nem tudok elmenni szó nélkül a borító mellett sem: vajon miért éppen egy ginkgo biloba  levelét tartja kezében a lány? A regény előrehaladtával a fa jelentősége is egyre világosabbá válik. Nemcsak egy vágyott helyszínt idéz meg, hanem az idő múlásának és az elengedésnek is a jelképévé lesz. A gingkolev...

Van egy álmom… I have a dream… - A segítség


Ez az alcíme a nagy sikerű bestsellernek, Martin Luther Kingre utalva. A segítség. De mihez? Hogy merjünk lépni. Akkor is, ha félünk. Az átlag nem létezik. Csak az elvárás, hogy légy átlagos. Hogy állj be a sorba. Hogy tudd, hol a helyed. Középen állj, mert ha túl jó vagy, azért ütnek, ha meg nem elég jó, azért. Ha bontod a sort, a többiek szétszednek. Mert olyanok diktálják az elvárást, akik valamiért nem bírják elviselni a skála többi színét.


A könyv tételmondata már az első lapokon ott virít:

„Szokott-e eszébe jutni, hogy esetleg…
 megváltoztathatná a dolgokat?”

A hasonlók megtalálják egymást, és ha összefognak, már elkezdődik a változás.

Kathryn Stockett az amerikai történelem egyik legsötétebb korszakát választotta, ráadásul női szemszögből láthatjuk, mi is történt azokban a mindennapokban, amik sose térjenek vissza többé. Az öltözködésével, viselkedésével és álmaival a saját közegéből kilógó, Szúnyognak csúfolt úrilány könyvet szeretne írni a fekete szolgálók helyzetéről a fajgyűlölő Délen.
Merész húzás ez a hatvanas években. Főleg azért, mert hiteles történeteket szeretne megosztani. De honnan szerez hozzá tanúkat, ha mindenki fél? Aibileen elveszítette a fiát, és valami végleg eltört benne a világ igazságával kapcsolatban. Minny, a sokgyerekes, súlyosan bántalmazott, nagyszájú konyhatündér pedig munkát vállal Céliánál, a kiközösített, Északról származó fiatalasszonynál. Miután a környék ízlésének női diktátora kiteszi a szűrét, nem is marad más választása. 
Erős nők egymás közt. Innen lesz szép nyerni!

kép forrása

A végig izgalmas, feszített tempójú történet rengeteg fordulatot és meglepetést tartogat. Vajon elkészül a könyv? Ki is fogják adni? Sikerül felborítani a régi rendet, hogy a romokból valami új születhessen? Hogyan alakul a szereplők további sorsa? Elbuknak? Győzedelmeskednek? Bujkálniuk kell?
Mindez kiderül, és nem csak a könyvből, hanem a belőle készült nagy sikerű filmből is. A szereposztás annyira parádésan sikerült, hogy a könyvet másodszor olvasva a színészek arcát láttam magam előtt. Emma Stone és Octavia Spencer alakítása az egekbe emeli ezt az amúgy is nagyon erős történetet.

Tehát, ha épp vágyakozol a változásra, de nincs erőd. Vagy, ha szeretnéd magad könnyesre nevetni, de épp nincs miért, ajánlom ezt a könyvet és/vagy filmet. Igazi gondolatébresztő kikapcsolódás…

- K -

Idézet a könyv 19. oldaláról

Megjegyzések